Életem első macskáját Gyurmának hívták. Valójában nem is a mi macskánk volt; a közös udvarban lakott, és gyakran fészkelt be az ablakunk alatti zugba, a kölykeit is ott szülte. A kismacskákat simogatva már tudtam, hogy nekem is kelleni fog egy szőrös kedvenc, így nekünk is lett cicánk. Aztán még egy. Aztán egy újabb…azt hiszem, sokan […]
A japánok teát isznak. Feketét, zöldet, hideget, meleget. Különleges csészékből fogyasztják a hagyományos italt, gondosan ügyelve a megfelelő elkészítésre és a helyes tálalásra, az európai ember számára már-már misztikusnak tűnő teaceremónia keretében. Az én fejemben legalábbis ez a közhelyes kép élt arról, hogy milyen élénkítő italt hörpölnek szívesen a szigetországban. Teát, mi mást?! Én viszont […]
Az ennivaló elsősorban szükséges, másodsorban finom: az evés célja, hogy éhünket elverjük és működhessen a szervezetünk. Léteznek azonban olyan étkek is, amelyeket egyfajta nimbusz övez; ezek az ennivalók legtöbbször a közönséges halandók számára (szinte) elérhetetlen fényűző életformát jelképezik. Ilyen például a homár, a kaviár, vagy Örkény István egyperces novellájában az ananász, amely után hetekig sóvárognak […]
A japán nők köztudottan elegánsak és stílusosak. Ízlésük az öltözködés terén kifinomult; akár ruházkodásról, akár parfümről vagy kozmetikumokról van szó, a legmagasabb minőséget keresik és meg is vásárolják azt, amiről tudják: számukra a legjobb. „Eh, külsőségek!”-legyinthetnénk erre. -„Az igazi szépséget nem lehet megvásárolni!” Ez igaz. Csakhogy Japánban a szépség koncepciója is kicsit más, mint nálunk. […]
Ha tészta, akkor…”Olaszország!”-vágja rá mindenki. Én is nagy rajongója vagyok a durumból készült olasz tésztáknak, de ne feledjük, hogy a tésztaevésnek és –készítésnek a Távol –Keleten, így Japánban is hatalmas tradíciója van. És ezek a tészták bizony semmiben sem maradnak alul európai társaikkal szemben. Csupán mások, ahogyan azt szigetország különleges szokásait és hagyományait tanulmányozva már […]
Nagyon szeretek vonatozni. Biztosan furcsa, de nekem még a várakozás is élmény: jellegzetes, jól megszokott terek, az állomások különleges hangulata, na meg a (ma már kihalófélben lévő) restik világa. Mindezt persze jobbára magyarországi, de legalábbis európai színhelyeken kell elképzelni, ahol a vonatok sokszor késnek vagy döcögnek, de előbb-utóbb eljuttatnak úticélunkhoz. Amennyire lehet, én már megszoktam, […]
Katonás kis tekercsek. Hal, rizs, alga, japán precizitással apró hengerekké formálva. Van, hogy a „töltelék” kerül kívülre, a hal pedig nyers és főtt egyaránt lehet, hogy a vegetáriánusok szívének kedves tofuról és megannyi színes zöldségről már ne is beszéljünk. Hogy miről van szó? Mindenki kitalálta: a sushiról! Kóstoltunk már makit és nigirit, sashimit és futomakit; […]
Emlékszem, Szegeden töltött egyetemista éveim alatt lettem figyelmes egy boltra, amely a város népszerű sétálóutcáján kínált csupa érdekes, keleti portékát: indiai szárit, nepáli lapnadrágot, kínai teáskészletet és még milliónyi különös tárgyat. Az én figyelmem azonban csupán egy árucikk kötötte le: a kirakatban integető, aranyszínű műanyag macskafigura. Akárhányszor arra jártam, megbámultam, a barátaim pedig megvették nekem […]
Ha manga, akkor… hosszúlábú, nagyszemű lányok. Erős, akciódús képek. Földöntúli kalandok, mitikus lények! Azt hiszem, ezek jutnak talán először eszünkbe, ha a manga szót halljuk. És valószínűleg hallottuk már: a manga, a Japánból eredő képregény különleges ábrázolási stílusával és különös történeteivel az egész világot meghódította. Elsődleges fogyasztói és „kivitelezői” azonban mégis maguk a japánok. A […]
Miért eszünk? A válasz kézenfekvő: hogy ne haljunk éhen. Az emberi szervezetnek, mint minden más élő organizmusnak, szüksége van az üzemanyagra. Csakhogy ez önmagában nem indokolná azt az alapvető igényünket, hogy finomat együnk. Az étel ugyanis nemcsak táplál, de gyönyörködtet is. Nem utolsó sorban pedig: az étel összeköt. Hogy kivel? Például a szeretteinkkel– elég felidézni […]