A világon kétféle ember létezik: az egyik szeret inni,  a másik nem. Jómagam a-talán kisebbségben lévő-második csoportba tartozom. A bizonytalan eredetű kannás lőrét ugyan meg tudom különböztetni egy finom bortól, ám ha tanninokat, fenolokat vagy lecsengést említ valaki, már csak üresen nézek magam elé, és kissé szégyenkezem. Nincs ezzel gond, remekül el lehet éldegélni anélkül, hogy értenék a minőségi  alkoholos italokhoz. Van azonban egy fájó pont: így nem élvezhetem azt a párlatot, amelyre csodálattal tekintek és amelyet afféle misztikus köd övez a szememben: a whiskyt, eredeti skót-gael nevén uisce beathe, azaz az élet vizét.

De hogy kerül a skót dűnék és tőzeglápok itala Japánba?

Az eredeti skót whisky receptjét Takecuru Maszataka hozta el Japánba. 1918-ban Skóciába utazott, és két viszontagságos év alatt gyűjtötte össze azt a tudást, amelynek birtokában megalapíthatta saját whiskylepárlóját unokaöccse, Torii Sindzsiro segítségével. A helyszín kiválasztását hosszas keresgélés előzte meg, míg végül 1923-ban világhódító útjára indulhatott a Yamazaki, az első japán whiskymárka.

A skót minta alapján készülő japán whisky sikertörténetéről, a japán whisky úttörőiről és a híres lepárlókról itt olvashatnak bővebben!

Mit tud a whisky, ha japán?

Sokáig úgy tartották, az eredeti skót whisky egyeduralmát senki sem döntheti meg, mivel Skócián kívül képtelenség olyan területet és alapanyagokat találni, amelyek ugyanazt a minőséget garantálnák. Ennél nagyobbat azonban senki sem tévedhetett. A whiskykészítés metódusát a lehető legnagyobb pontossággal alkalmazzák Japánban, az alapanyagok is kiválóak. Egészen biztos, hogy vannak különbségek, ezek azonban sosem minőségbeliek; ahogy Skóciát és Japánt sem hasonlíthatjuk össze, a legfinomabb whiskyk esetében is érdemes inkább azokra a jellegzetességekre figyelni, amelyek egyedivé teszik az adott ország italát.  A Suntory lepárlóban például eredetileg umeshut, szilvalikőrt tartalmazó hordókat használnak a whisky érlelésére, és van, ahol a különleges japán tölgyből (mizunara)készült hordókkal gazdagítják az ital ízét.

Hogyan kóstoljunk?

A whiskynek lelke van. Minél több figyelmet fordítunk rá kóstoláskor, annál többet nyújt majd viszonzásképpen. Érdemes tehát jól csinálni!

Először is, olyan pohárra lesz szükségünk, mely alul öblös, felfelé pedig szűkül; így nem illanak el a fontos aromák. A legjobb, ha talpas, így nem melegítjük túl az italt. Fontos a pohár átlátszósága is, hiszen az adott whisky színe is jellegzetes, nemcsak az íze!

A szemrevételezés után illatolás következik: a pohár felett szippantva máris különleges élményben lehet részünk, kiérezhető például az aroma füstössége, de szabad az út a teljesen szubjektív asszociációk előtt is, így érezhetjük régi könyvek szagát vagy akár dohányillatot is!

A következő lépés az ital megízlelése. A kortyot lassan mozgassuk át a szánkban, először a textúrát, majd az elsődleges ízeket érzékelve, aztán jöhetnek a további aromák. Ha lenyeltük az italt, megtapasztalhatjuk a whisky lecsengését; ilyenkor a szánkban megmaradt ital alkotóelemei bomlanak le, addig nem ismert ízeket szabadítva fel. Egy kevés víz-ám sosem csapvíz!- hozzáadásával pedig újabb aromákat tapasztalhatunk meg.

A Sushi Sei japán étterem eredeti, csúcsminőségű japán italok választékával és a japán konyha remekeivel várja vendégeit! Meghitt beszélgetések, üzleti tárgyalások ideális színhelye éttermünk, ahol a legnagyobb szakértelemmel elkészített fogások, kiváló kiszolgálás és barátságos légkör garantálják az igazi japán élményt! Foglaljon asztalt, ünnepeljen nálunk kollégáival, családjával! Ha a finom falatokat otthonában fogyasztaná el, házhoz szállítjuk őket!

Megosztás: