Egy szép kert igazi ajándék annak, aki gondozza és megbecsüli a természet magától értetődő szépségét. Ajándék azonban annak is, aki csak be néz a kerítésen át, főleg, ha be is sétálhat, hogy gyönyörködjön a virágokban és fákban. Egy kert azonban ennél többet jelenthet a szemlélődő számára. Japánban a kertrendezés is túlmutat önmagán; nem csupán a szép és frissítő látvány, amire egy igazi japánkert törekszik, hanem a nézelődő elméjének megnyitása a természet finom egyensúlya, a külső és belső világ harmóniája felé. Ennek megfelelően a japánkert kialakítását mindig gondos tervezés előzi meg, a végeredmény pedig szemet gyönyörködtető és elgondolkodtató egyben.

Hogyan lesz japán a kert?

A kertépítés kultúrája, mint sok minden más Japánban, kínai hatásra alakult ki, azonban az idők során egyre „japánabbá” vált ez is, ma pedig már teljesen egyedi, máshoz nem fogható stílus és letisztultság jellemzi a tipikus japánkerteket. A japán kertépítés története a sintó vallásban gyökerezik, eszerint a hegyek, fák, tavak és folyók mind-mind az isteni jelenlét megtestesülései; a kamik­–a már korábban is említett sintó istenségek–a természet alkotta formákban és képződményekben (is) benne lakoznak. A buddhizmus elterjedésével a természet és a spiritualitás kapcsolata még hangsúlyosabbá vált; ez is hozzájárult a japánkertek sajátos elrendezéséhez.

Alapvetően kétféle japánkert létezik: a cuki-jama, azaz hegyvidéki kert, amelynek fő eleme a tó és a vízesés, illetve a hira-niva, azaz síkvidéki kert, itt folyókával vagy kúttal találkozhatunk, ugyanis  a víz jelenléte elengedhetetlen a japánkert kialakításánál. Ez alól csak a  kareszanszui, a zen hagyományokat őrző „száraz kert” képez kivételt, itt azonban hullámosra gereblyézett homokkal helyettesítik a vizet. Kialakításukban eltérőek lehetnek; az „igazi” (shin) japánkert részletgazdag és szigorú formai szabályoknak megfelelő, létezik azonban „egyszerű”(gyo), szabadabban kezelt, illetve „vázlatos” (sho) japánkert is.  Tipikus elemei  víz, kis szigettel, a pavilon vagy teaház, illetve a kőlámpás.

Céljuk mindenekelőtt az, hogy elmélkedésre sarkalljanak; a természet önmagában is gyönyörű formáit igyekeznek keretbe foglalni, figyelembe veszik a hely adottságait, a növényeket pedig természetes formájukban ültetik ki, ügyelve a különböző színekre és formákra. Ha kanyargós ösvényen járunk a kertben, figyeljünk jól: előfordulhat, hogy a talaj itt-ott egyenetlen, de ne gondoljuk, hogy ez hanyagság eredménye! Sokkal valószínűbb, hogy a tervezők így akartak szép meglepetést szerezni nekünk; könnyen lehet, hogy megállva és az útról felpillantva valami csodálatosat fogunk látni! Az ilyen pillanatok akár a szatori (megvilágosodás) közelébe is juttathatnak minket…ez pedig még egy szép kertnél is szebb ajándék.

Ha kedvünk támadna japánkertbe menni, Budapesten a Fővárosi Állat-és Növénykert japánkertje igazán szép, de a Margit-szigeten is találunk látogatható kertet. Ha azonban a szatorira várakozás helyett inkább harapnánk valami japán finomságot, akkor sem kell messzire mennünk, hiszen Óbudán vár a Sushi Sei, ahol a jól ismert japán gondossággal, a legmagasabb minőségű alapanyagokból készülnek a keleti étkek, meghitt légkörben és kiváló kiszolgálás mellett! A Sushi Sei kitűnő választás, ha családunk, barátaink vagy kollégáink körében ünnepelnénk. A remek ételeket otthon is elfogyaszthatjuk, hiszen házhoz is szállítják őket, online rendeléssel!

Megosztás: