Most egy gondolatkísérletre invitáljuk kedves olvasóinkat! Próbáljuk meg elképzelni az életünket kenyér nélkül. Se fehér, se barna, se graham lisztből készült pékáru nem létezik ebben a kitalált világban. Reggelire nincs pirítós, az iskolába nem vihetnek tízórai szendvicset a gyerekek és a pincér sem készíti ki jó előre a foszlós, fehér karéjokkal teli kosarat, ha vendéglőben ebédelnénk. Ugye, milyen furcsa, sőt egészen ijesztő? Azt hiszem, a kísérlet ráébreszthet minket, mennyire fontos nekünk a kenyér itt Magyarországon, amelynek jelentőségét túlbecsülni sem lehet a magyar étkezési kultúrában. Máshol persze máshogyan élnek az emberek, és közel sem biztos, hogy a nálunk szinte létfontosságú kenyér Japánban is népszerű szénhidrátforrás lenne… hiszen ők rizst esznek. De azért nem csak azt…

Portugál hittérítők és kereskedők révén jutott el a kenyér Japánba a 16.században, és ma használatos neve (pan) is a portugál pão, azaz kenyér szóból ered. A nép azonban nem harapott rá igazán, egészen 1842-ig, amikor a Tokugawa sógunátus egyik intendánsa, Egawa Hidetacu a japán partvidékét védelmező hadsereg élelmezésére első ízben süttetett kenyeret. A Meidzsi-korszakban már többen fogyasztották, igazán népszerű azonban csak akkor lett a péksütemény, amikor Jaszubei Kimura feltalálta az édes vörösbab-pasztával (an) töltött zsemlét, az anpant. Az ismerős ízzel végre sikerült megnyerni a szélesebb tömegeket is, Kimura péksége pedig azóta is virágzik! Ez persze zsemle, nem kenyér…

1890-ben a kenyeret ismét a hadsereg számára gyártották, hogy elejét vegyék a B1-vitamin hiány által okozott betegségeknek, de az igazi kenyér sikere a nép körében még ekkor is váratott magára. A második világháború után a háborús segélyekből származó búzaliszt és tejpor segítségével készített kenyérrel próbáltak úrrá lenni az élelmiszerhiányon, és persze valamiből a megszálló amerikai katonák szendvicseit is el kellett készíteni. Ha már úgyis sütöttek, a japánok sikerrel elegyítették a japán ízlést az amerikaival, végül pedig megszületett a csak Japánra jellemző, egészen puha, héjjal alig rendelkező, szögletes kenyérfajta, a shokupan. Ez a mai napig minden élelmiszerüzletben kapható!

A legnépszerűbb japán péktermékek tehát továbbra is a shokupan és az anpan; a pan szó a zsemleszerű változatok gyűjtőneve, a töltelékek pedig igen sokfélék lehetnek. Nagy kedvenc a jam pan, azaz lekváros zsemle, de szívesen töltik meg vaníliakrémmel (cream pan) vagy akár édeskés japán curryvel is! Újabb érdekesség a yakisoba pan, itt a hosszúkás péksütemény közepébe yakisoba tésztát tömnek. Akár egy hot-dog, csak virsli nélkül!

A japán fehér kenyér mellett ma már egyre több helyen kapni magos vagy német stílusú, barna változatokat is, azonban kovászos kenyeret hiába keresnénk, és hasonló a helyzet  a kukoricakenyérrel is. Japán mégiscsak a rizs országa…

A Sushi Sei japán étterem Óbudán letisztult, elegáns környezetben várja kedves vendégeit a japán konyha hagyományos és újragondolt fogásaival, melyeket a legkiválóbb alapanyagokból és a legmagasabb szakértelemmel készítünk el. Családi és baráti összejövetelek, ugyanakkor üzleti megbeszélések ideális helyszíne éttermünk. Foglaljon asztalt most, vagy kérjen házhozszállítást és élvezze otthonában a finom falatokat!

Megosztás: