Közeleg a nálunk és Japánban is nagy népszerűségnek örvendő Hallowe’en és a Mindenszentek, amikor a régi angolszász szokást mímelve rémséges jelmezbe bújik magyar és japán, hogy a földi szférába visszatérő ártó szellemekre jól ráijesszenek, és ha ez sikerült, szerezzenek egy kis csokit házról-házra járva. Tény, hogy utóbbi szokás sem Magyarországon, sem Japánban nem vert igazán  gyökeret (azt hiszem, mindkét nemzet túlságosan visszahúzódó ahhoz, hogy másokat az otthonukban zargasson), ám a beöltözősdi és a sötét oldal kreatúráinak kifigurázása remek mulatság. Évente egyszer biztosan. Van azonban egy hely Japánban, ahol minden évszakban félelmetes csend és sejtelmes, szűrt fény uralkodik: ez pedig nem más, mint Aokigahara, a fák tengere.

A Fuji-hegy lábánál elterülő 35 km2-es erdőt a japán mitológiában a démonok lakóhelyeként írják le, a 19.században pedig az „ubaszute” gyakorlatának színhelyévé vált: ez azt jelentette, hogy az idős, magatehetetlen családtagokat kikísérték-vitték az erdőbe, majd ott a sorsukra hagyták őket. Állítólag az ő gazdátlan lelkük (yurei) bolyong ma is a fák között…Az erdő igen sűrű, emiatt állatok sem szívesen lakják, a csend pedig hátborzongató. Annál is inkább, hiszen Aokigahara a meghalni vágyók körében a második legnépszerűbb helyszín a Chicago-i Golden Gate után. Az 1950-es évek óta több mint ötszáz ember vesztette életét az erdőben, jobbára öngyilkosok; a hatvanas évektől a tendencia erősödött, Macumoto Szeicso „Nami no To”, azaz a Hullámok tornya című, 1960-ban íródott regényének köszönhetően. Ebben a történetben a szerelmespár Aokigahara erdejében követ el öngyilkosságot, és ez a mozzanat  sajnos sokakat ihletett meg. Az 1970-es évektől évente tartanak „testvadászatot”, melynek során begyűjtik az erdei öngyilkosok földi porhüvelyét. Táblákat is helyeztek el szerte az erdőben, amelyek a halni vágyókat igyekeznek jobb belátásra téríteni: ne dobják el az életüket, kérjenek inkább segítséget!

Bár lírai dolognak tűnhet a sűrű és sejtelmes erdő közepén venni el a saját életünket, azért lehet ott mást is csinálni. Például kirándulni, hiszen Aokigahara cédrus-, és fenyőerdeje igazi kalandot ígér a túrázni vágyóknak túlvilági atmoszférájával és látványosságaival (Jég-barlang, Szél-barlang).

A Sushi Sei japán étterem Óbudán letisztult, elegáns környezetben várja kedves vendégeit a japán konyha hagyományos és újragondolt fogásaival, melyeket a legkiválóbb alapanyagokból és a legmagasabb szakértelemmel készítünk el. Családi és baráti összejövetelek, ugyanakkor üzleti megbeszélések ideális helyszíne éttermünk. Foglaljon asztalt most, vagy kérjen házhozszállítást és élvezze otthonában a finom falatokat!

Megosztás: